Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass! – Ez egy cím. Onnan indult a gondolatmenetem, hogy akartam írni egy posztot:
“Ha a napsütés tesz önfeledté, s ha elmegy a Nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik…akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni.”
Aztán:
Arra gondoltam, hogy ha csak ennyit írok, akkor az rossz visszhangra fog találni, hiszen a legtöbb ismerősöm pont, hogy örül, megkönnyebbült, hogy elment a 40 fokos rekkenő meleg.
Az igazat megvallva én is megkönnyebbültem, hogy jött ez a frissitő zivatar vasárnap, s a 31fokos lakást visszahűtötte a huzat 24-re.
Node, én másból jövök, nekem nagyobb kör hozta be ezt a mondatot. Görög országban voltunk, egy hetet. Egy belföldi falvas övezetben a Pelion félszigeten. A kert végében, három kerthez “tartozó” öböl, a házhoz is csak 3 km-es földút vezet, olajfaligeteken át.
Szóval igazán megnyugtató volt a tér és a környezet. És mosolygósak, mosolygósan természetes görög emberek a közeli faluban. A félsziget másik oldalán az Égei-tengeri starandon, pedig játszó gyerekek, türkizen hullámzó tenger, nyugodt kávézók, fotózkodó emberek. Más írásjegyek a feliratokon, szokatlan dolgok, pl. igazi “kő palá”-ból készült háztetők lépten-nyomon.
S hazaérve, a sok újszerű élmény után, saját ágyban alvás után mégis nyomottnak érzetem a hangulatomat.
Ekkor jött a monda: “Ha a napsütés tesz önfeledté, s ha elmegy a nap, akkor a hangulatod is lehanyatlik… akkor az nem volt teljes, ideje valami belső egyensúlyt találni!”
S hogy jön a vonakoztatás?!
“Ne vonatkoztass el! Mindig vonatkoztass!”
Egy mondat, egy élmény, egy felismerés – a duális világban – legtöbbször relatív. Ha te épp megkönnyebbülsz, hogy elment az extrém meleg, s végre a Nap sem süt, akkor, ha valaki a Nap és a hangulat összefüggéseiről ír, lehet ellenállást vált ki belőled, hisz te pont mást élsz meg.
Szóval lásd az élményed hogyan illeszkedik a “környezetedbe”, ahol megosztod.
Örülj a felismeréseidnek!