Hogyan passzol ez a szöveges képsor az önismerethez?
Csoportokon, pl. pszichodrámán, ill. egyéni terápiákban a csoportvezető, vagy a terapeuta többször használ Szókrateszi mondatokat. Pl. azt modja:
"– Miközben mész a munkahelyedre, az van benned, hogy …. – s elhallgat. Vagy egy dramatikus helyzetben azt mondja: – Mondjad ki ami benned van! Vagy elkezdi a mondatot: -“Igazából… … …”
S neked kell befejezned, hogy igazából mit érzel, mit gondolsz, amit a való életben valami belső blokkból nem mondasz ki. Erre lehetőséged van a drámán, vagy egyéni terápián, s megsegítenek, hogy feljöjjön, ami belül van.
Miért veszélyes ez (az egódra nézve)?
Mert változásra ösztökél. Felhozza a belső valóságodat, ami lehet nem “cukormázas” vagy nem szép, szalonképes, vagy hasonlók.
Csak így tudsz előre menni, így tudsz fejlődni.
Ha a tagadás, elfojtás szintjén megmaradsz, nincsen fejlődés, nincsen változás.
És miért “veszélyes” ez a kapcsolati dimenziódra nézve?
Mert, ha kimondasz valódi dolgokat, arra a másik feltehetően fog reagálni.
Ha tudatosul benned az, hogy igazából úgy vagy a barátoddal, hogy az adott pillanatban pl. éppen utálod, akkor ő is mond erre valamit.
Lehet, hogy azt mondja: ezt éreztem hetek óta, hogy volt valami benned, de nem tudtam mi is az… s most jó, hogy elmondtad. – na ez egy érett válasz.
Az önismereti munka során számtalan olyan helyzet van, amit pl. a csoporton kimondasz, s rálátsz, átéled, hogy igazából az nem is a párodról szól, hanem pl. a pszichédben a saját másik nemű szülőddel való kapcsolatodra reagálsz.
Az önismeret nyíltabbá, őszintébbé tesz, s ha sikerül visszavenned pár gyermekkori szokásod, berögzült reagálási módodat, akkor a kapcsolataid is élőbbé válnak.
